érdeklődő kategória bejegyzései
Glass
Elijah Price: “This is not a cartoon. This is the real world. And yet some of us still don’t die with bullets. Some of us can still bend steel. I’ve been waiting for the world to see that we exist.”
Terror
“— Reméljük – felelte Crozier kapitány –, hogy amint nyílt vizet találunk, vagy elérjük a torkolatot, rengeteg fóka és rozmár akad az utunkba az úszó jégtáblákon, mielőtt tényleg beáll a tél. És amint ott vagyunk a folyón, időről időre megállhatunk szarvasra, rókára vagy karibura vadászni. Az szinte biztos, hogy halat tudunk majd fogni… Legalábbis az olyan felfedezők, mint George Back és a saját volt vezetőnk, Sir John Franklin élményei alapján.
— Sir John a cipőjét is megette –jegyezte meg Pearson tizedes.
Senki nem utasította rendre a kiéhezett katonát, de senki nem is nevetett vagy reagált, amíg Crozier azt nem mondta rekedtes, de végtelenül komolynak tűnő hangon:
— Valójában ezért hoztam több száz tartalék csizmát magunkkal. Nem csak azért tettem, hogy szárazon tartsák az emberek lábát… mint azt a jó doktor is látta, ez lehetetlen. Hanem hogy legyen nálunk egy kis bőr, amit megehetünk a dél felé vezető utunk utolsó szakaszában.
Goodsir csak bámult.
— Csak egy hordó vizünk lesz, de több száz kincstári csizmánk, amit megehetünk?
— Igen – válaszolta Crozier.
Hirtelen mind a nyolc embert úgy elkapta a nevetés, hogy abba sem tudták hagyni; amikor a többiek megnyugodtak, valaki ismét kacagni kezdett, és mindenki más is csatlakozott hozzá.
— Csitt! – mondta végül Crozier olyan hangon, mint egy iskolaigazgató a diákoknak, de még ő is kuncogott közben.
Azok, akik alig húsz méterre tőlük teljesítettek éppen szolgálatot a táborban, leplezetlen kíváncsisággal bámulták őket sapkájuk alól. Goodsirnek le kellett törölgetnie a könnyeket az arcáról, nehogy ráfagyjanak.”
/Dan Simmons: Terror/
Megdöbbentő könyv az emberi lélek mélységeiről és magasságairól, a kitartásról, a küzdésről és a feladásról, a bajtársiasságról és az árulásról; olvastatja magát.