És akkor a beígért évértékelő :)

Huhh, hát nem volt egyszerű év az idei sem…

Volt benne szép is és csúnya is, mint mindig. Voltak kellemes meglepetések és újabb csalódások, de az élet nem áll meg ugyebár, menni kell tovább.

Voltak nagy röhögések és hatalmas sírások 😥 ; szakítás :/ és rövid ideig tartó hepinessz 🙂 , majd újabb pofáraesés 😮 ; de jó ez így. Ettől is csak több lettem. 😉

Kipipáltam új élményeket, jó könyveket és filmeket, bebetonozódtam a munkahelyemre (ez volt a “kariaji”), megismertem elég sok jó arcot; megelégeltem a “gyökértelenséget” (nem a viselkedésemre gondolok, hanem az életemre), és elhatároztam, hogy a jövő évben meglépem a meglépnivalót, és végre elindulok egy eddig ismeretlen úton, ami rengeteg munkával és lemondással fog járni, de megéri. 😉

Vettem egy nagy levegőt, és kiengedtem a gőzt a csütörtök esti kiborulás után, és megfogadtam, hogy ez sem fogja letörni a lelkesedésem. Ja, és még egy apróság:

Jövőre Veled ugyanitt! 😉

XOXO

-M-

 

Reklámok

Mocskosul tud fájni, avagy évértékelő-előfutár a mai nap zárásaként-UPDATED and EDITED verzsön

…amikor egy “barát”-ról kiderül, hogy nem az.

forrás: weheartit

(Figyelem: a bejegyzés csapongó lesz, és lehet, hogy értelmetlen káoszba fullad, mert kicsit szanaszét vagyok. Előre is bocs! UPDATE: aludtam rá egyet. De még így is értelmetlen káosz. Mindegy…)

Most, hogy végre nagyjából lenyugodtam az előző telefonbeszélgetésünkből; egyre inkább azt látom, hogy mennyire naív tudok lenni még mindig.

Egy felületes ismerős a múltkor egy beszélgetés alkalmával kiemelte, hogy mennyire tiszteletreméltó az, ahogyan élek. Főleg úgy, hogy alig lát bele a mindennapjaimba.
Nem értettem, mire céloz; mi van abban tiszteletreméltó, hogy felkelek, elmegyek dolgozni, az esetek nagy részében hulla fáradtan hazaérek valamikor késő délután/koraeste/késő este, megszeretgetem Lizit, vacsorázunk, bekucorodunk az ágyba, és olvasok/filmet nézek/horgolok/alszunk pár órát, míg az egész újra nem kezdődik. Egy kib@szott mókuskerék az egész, amit csak néha tör meg valami más elfoglaltság. Mi van ebben “tiszteletreméltó”?!
Az, hogy merő kényszerből magamra kellett erőltetnem egy masszív, megrendíthetetlennek tűnő férfi-szerepet, mert nincs kire várnom, hogy majd úgyis segít? Hogy kényszerből meg kellett tanulnom megoldóembernek lenni? Hogy a felvett szerep miatt annyit látnak belőlem, hogy talpraesett, öntudatos, önálló, erős nő vagyok, és ez el is rettenti a másik nemet?
Hát, kérlek: akkor mondjuk azt, hogy “tiszteletreméltó” életet élek…hurrá.

Szóval Peugeot-Ka besértődött, amiért nem mentem el vele és a barátaival “előszilveszterezni” úgy, hogy egy hete beszéltünk róla, és már akkor jeleztem, hogy nem tudok menni, mert rohangálós napom lesz, és azt sem tudom, mikorra érek haza.
A lényege az egésznek igazából nem is ez, hanem az, ahogyan lereagálta: röhögve kezdte belémvágni a késeket, hogy akkor menjek másokkal máshova (akikkel amúgy sosem járok sehová, hiszen csak a munkahelyi “kötelező” körökben mozgunk együtt, privátban sosem), és hogy punnyadjak csak bedepizve. És hogy akkor nem is fog keresni, mert vele úgysem megyek soha sehova. Ahham…okké.

Újra kell értékelnem megint néhány kapcsolatot és néhány embert az életemben. Gyűlölöm ezt. Gyűlölök csalódni azokban, akiket közel engedek magamhoz, hiszen amúgy is nehezen nyílok meg. Utálom, amikor szembesülnöm kell azzal, hogy emberek mennyire önzők és rosszindulatúak tudnak lenni, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ők akarták.

Ugyanitt  mások által tiszteletreméltó életet élőnek mondott, macskás vénlány várja az olyan elhivatott jelentkezőket, akik  lájfhekkel tudnak szolgálni egy mások által tiszteletreméltó életet élőnek mondott, macskás vénlánynak, hogy hogyan boldoguljon, ha sok a butuska ember körülötte.*

Amúgy meg igazán a képembe tolhatná végre az élet valami hatalmas molinón, hogy mi a fenét kell(ene) megtanulnom ezekből az újra és újra ismétlődő szitukból, mert nem látom azt a qrva erdőt!!!

*Azon kívül, hogy:
A-opció: elmegyek Balira homokszemeket számolni, és önelégülten posztolom FB-n a képet, amin a homokbucka mellett csak a gyönyörűre pedikűrözött lábfejem látszik, és a képaláírás a következő: “7.845.325…7.845.326…7.845.327…”
B-opció: elmegyek Peruba lámákat tenyészteni

kicsit off

Szerintem életem eddigi évei alatt még egyszer sem éreztem magam ennyire kimerültnek, mint ma. Pedig csak a szokásos volt: korai kelés kevés alvás után, rengeteg munka, majd Liza karácsonyi ajándékának hazacipelése, amitől leszakadni éreztem a vállam és a hátam. (Most, miután kiörömködte magát, itt alszik mellettem. És olyan édes, és úgy szeretem, és…holnap tappancslenyomatot kell tőle vennem, mert Doktornénihez megyünk, és készül a meglepetés Nekik is; na meg a én szülinapi ajándékom sincs még meg Lizitől…. 😉 )

Nyúzott vagyok, de elégedetten dőlhetek hátra, hiszen az évet mégis úgy tűnik, hogy hatalmas sikerekkel zártam.* Majdnem teljesen elégedett vagyok, és ez az elmúlt időszakban nem volt túl gyakori, ezért most tényleg nyugodt szívvel veregethetem meg a bal kezemmel a jobb vállam (vagy fordítva).

A. nagyon meglepett, olyan csodás ajándékokat vettünk együtt, hogy…hogy csak na! 😀 Pihe-puha, meleg és kényelmes surranóim lettek, ő pedig (remélem) olyan táskát kapott, amilyet szeretett volna, és a kedvenc írójának az egyik, eddig még hiányzó könyvét is sikerült beszerezni. Úgy örülök! 🙂

Most már csak a “kicsit off” van hátra: relax, hobbi, pihenés. És móka, kacagás, boldogság.

*Megint az “amihez nem ragaszkodsz görcsösen, fix hogy az öledbe hullik a legkisebb erőkifejtés nélkül, amint elengeded”-esete áll fenn; ráadásul ebből azonnal kettő is lett egy napon belül, és mindkettő jelentős mérföldkőnek mondható az éven belül.

 

:)

Házi mézeskalács-mécsestartót, és karácsonyi asztaldíszt kapni karácsonyra epic! 🙂

Na jó, az üveg Bailey’s sem lebecsülendő, de hát ha egyszer nem vagyok az a tipikus “csajospiás” lány…mondtam is Zs.-nek, hogy irígykedem az Estrella Damm Inedit sörére, amit ő kapott. 😀

Még két nap, és jön a pihenés; de ez a két nap még erőltetett hegymenet lesz. Aztán jöhet az egynapos évértékelő befordulás, és a tervek felvázolása a jövő évre.

És még koreográfia betanulás az “osztálykarácsonyra”…Zs. megint feladta a leckét. XD