“26+ÁFA vagyok, és nekem ez így jó.”

Tegnap az egyik (nem közvetlen) kollegina, aki erős 50-es, panaszkodott, hogy mennyire rossz, hogy ha kimondja az életkorát, nem érzi magát annyinak. Erre született válaszként tőlem a címben szereplő mondat. 😀
Amúgy istencsászár az, aki kitalálta az eukaliptuszbalzsamot-kapok levegőt két nap után. 😀

 

Reklámok

Boldog (?) karácsonyt!

Itt ülök, és várom, hogy V. hívjon a kórházból, ahová lassan egy órája vitte be J.-t. Murphy dolgozik megint… A rák meg egy aljas dolog, értem?!
Csak eszembe jutott, hogy MIÉRT? -Már megint a “miért?”. Lehet agyalni, kéremszépen! 

Alapvetően amúgy a szokásos körök mentek: bejgli, mézeskalács, halászlé, töltött káposzta, “nefőzzannyit-majdmimegsütjük-egyélmégegykicsit-vigyetekmégmitcsinálokennyimaradékkal”. De legalább az ajándékokkal mindenki elégedett volt.

Kattog az agyam, hogy qrva boldognak kéne lennem, mert hát mégis csak nem a macskával “ünneplem a karácsonyt*” (*amit amúgy nem is ünnepelnék, na de ez más téma ugye :D), erre van megint feszültség, morgás, most meg ez a rosszullétes-kórházas rohanás….hát a f*szom, ahogy egy kedves volt kollégám mondaná. Persze ez nem J. ellen szól, ennyi erővel bárkivel történhetett volna bármi (ne legyen senkivel semmi, több stresszt már tényleg nem viselek el), csak hogy megint, és most, és….WÁÁÁÁÁ. Nagyon nem hiányzott, főleg, hogy az orvosok szerint “ááá, már sokkal jobban van!”. Ja. Látjuk.
Azért mindenkinek nagyon olyan karácsonyt, amilyet szeretne/szeretett volna, így utólag is.

Valami régi vége mindig valami új kezdete ;)

A mai az utolsó esténk a lakásban Lizivel. Hiányozni fog. Hét év… Hát ennyi volt. A holnap valami új kezdete lesz.
Bejött, hogy idén véget vetek a gyökértelenségnek. Bejött, hogy idén új otthonom lesz; ami valószínűleg Az Otthon lesz. Remélem, minden tervem, vágyam és álmom hasonlóan fog valóra válni, mint ez. Hálás vagyok, hogy sikerült idáig elérnem. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam.