Nem kommentálok semmitsenem

“Je veux d’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur
Ce n’est pas votre argent qui f’ra mon bonheur
Moi j’veux crever la main sur le coeur
Allons ensemble, découvrir ma liberté
Oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité”

Offonlevés

Belefáradtam a nemtudommibe.

AHS eddigi évadai kivégezve.
Devs szintén. (Nagggyon tetszett, és ezen én lepődtem meg a legjobban!)
Into the night-pipa. (Volt benne egy-két pillanat, amikor azt mondtam, hogy “najóvammá”, de egynek elment.)
Tegnap délután a Ragnarök negyedik részét daráltam horgolás közben (ne kérdezd, miért készülök már most a télre…passz; de nagyon megtetszett :D), és eddig olyan “cuki” – kicsit lagymatag, kicsit olyan tingli-tangli, de háttérzajnak pont jó.
Munka az eddigi haladásunk miatt (túl jók vagyunk :D) lassítva lett, így heti egy-másfél napon van ténylegesen aktív gépelőtti meló, a többi kicsit szabadabb mozgást enged. Szóval időm van; most éppen színdarabokon gondolkozom – mármint hogy néznék (pénteken megnéztem a Mandragórát, és nagyon jókat mosolyogtam rajta), és valami perverz oknál fogva igényt érzem, hogy megnézzem A kalóz c. balettet (én. balettet. érted?!), amibe néhány hete véletlenül futottam bele éjjel a tv-t kapcsolgatva (de aztán annyira elálmosodtam, hogy offoltam ott és akkor a témát), és azóta sem találom sehol AZT a verziót….na de ez az én szerencsém. Egyszer akarok balettet (én. balettet. érted?!) nézni, akkor sem sikerül. :/
Cserébe most ideevett a fene a gép elé, és Muse-t hallgatok (megint, napok óta) full hangerőn, és Bellamy után szabadon üvöltve énekelek-vagy valami olyasmi. (EZT) – és mindezt csak azért, mert egész délelőtt, amíg takarítottam, ezt énekeltem amúgy is.

Belefáradtam magamba, meg az ingerszegény, ötlettelen semmibe, ami ma rámtelepedett.

Remélem, holnapra kialszom…

U.i.: még mindig van liszt. Úgyhogy inkább megyek, és sütök meggyes pitét.* Hátha attól hasznosabbnak érzem majd magam…

*Az Ádám almái (2005-ös dán-német szatíra-vígjáték; ha még nem láttad, KÖTELEZŐ! A zöld hentesekkel, meg a gengszterek fogadójával együtt.) jutott eszembe:
Ivan: “Azt hiszem a Sátán próbára tesz minket.”
Adam: “Azzal, hogy nem enged sütit sütni?”
😀

Sunday avagy a vasárnapok öröme

Nos4a2 S01 kivégezve – láttam már jobbat is.
AHS 4. évadnál járok, annak is a végén, hát eddig az első volt az, ami után kellemetlen perceim voltak, a többin meg sem lepődtem (az emberi kegyetlenségen és érzéketlenségen már nem lepődöm meg)
A tegnapi grillezést elnapoltuk (talán) mára, de V. még meditál rajta, hogy hol süsse meg a bepácolt, hadseregre elegendő mennyiségű húst: kint, vagy inkább a kényelmes kis konyhácskában, ahol nincsenek darazsak-gyíkok-madarak, és szomszéd macskák. (Nem értem a pasikat, de már nem is akarom tovább forszírozni ezt a témát).

Jelentem, a galuska-palacsinta-süti hegyek dacára MÉG MINDIG VAN ITTHON LISZT; ellenben hétfőn vagy kedden vennünk kell WC-papírt. (Tudom, sikeres ember nem lehetek, ha PONT abból fogytunk ki).

Amúgy öröm-béke-boldogság; csak moss kezet, és lazulj el, minnyá’ itt a harmadika! 😉

Mai tanulság

Barackos tarte tatin: never ever.

A recept alapján a tésztája vastag lett, de ez a legkevesebb. Az ajánlott 45 perc sütés helyett másfél órát b@szkódtunk egymással, mert nyers volt a közepe; a végén már 200°C-on toltam neki, és üvöltöttem a sütőajtó előtt ülve, hogy “rohaggyálmegakkorismegsütlek”…szóval soha többet. Kapcsos forma több réteg alufóliába tekerve sem nyújt védelmet a sütő aljába való kifolyás-ráégés ellen-mondjuk én voltam a f@sz, hogy kapcsos formában egyáltalán nekikezdtem, de reménykedtem; meg nem volt másik formám se-énvétkem; hiába.
Amúgy egész vállalható lett, csak hát na.
Maradok a jól bevált kakaós tortalapomnál a különféle töltelékekkel.

::sírvaröhögésmegysütőttakarítani::