“26+ÁFA vagyok, és nekem ez így jó.”

Tegnap az egyik (nem közvetlen) kollegina, aki erős 50-es, panaszkodott, hogy mennyire rossz, hogy ha kimondja az életkorát, nem érzi magát annyinak. Erre született válaszként tőlem a címben szereplő mondat. 😀
Amúgy istencsászár az, aki kitalálta az eukaliptuszbalzsamot-kapok levegőt két nap után. 😀

 

Reklámok

Boldog (?) karácsonyt!

Itt ülök, és várom, hogy V. hívjon a kórházból, ahová lassan egy órája vitte be J.-t. Murphy dolgozik megint… A rák meg egy aljas dolog, értem?!
Csak eszembe jutott, hogy MIÉRT? -Már megint a “miért?”. Lehet agyalni, kéremszépen! 

Alapvetően amúgy a szokásos körök mentek: bejgli, mézeskalács, halászlé, töltött káposzta, “nefőzzannyit-majdmimegsütjük-egyélmégegykicsit-vigyetekmégmitcsinálokennyimaradékkal”. De legalább az ajándékokkal mindenki elégedett volt.

Kattog az agyam, hogy qrva boldognak kéne lennem, mert hát mégis csak nem a macskával “ünneplem a karácsonyt*” (*amit amúgy nem is ünnepelnék, na de ez más téma ugye :D), erre van megint feszültség, morgás, most meg ez a rosszullétes-kórházas rohanás….hát a f*szom, ahogy egy kedves volt kollégám mondaná. Persze ez nem J. ellen szól, ennyi erővel bárkivel történhetett volna bármi (ne legyen senkivel semmi, több stresszt már tényleg nem viselek el), csak hogy megint, és most, és….WÁÁÁÁÁ. Nagyon nem hiányzott, főleg, hogy az orvosok szerint “ááá, már sokkal jobban van!”. Ja. Látjuk.
Azért mindenkinek nagyon olyan karácsonyt, amilyet szeretne/szeretett volna, így utólag is.

Mer’ van, aki gonosz; és van, aki szereti a jó pálinkát és ezt nem is titkolja (ergo alkesznek skatulyázzák a kollégák)

Lélekszakadva rohantam a konyhába, mert a rántott gombámhoz nem rendeltem tartárt (én hülye, reggel még off voltam, mikor L.megkérdezte, mit rendeljen nekem, és lemaradt…), ahol is felkaptam a kezem ügyébe kerülő első, alkalmasnak ítélt dolgot a polcról (történetesen egy presszós csészét), és megálltam Sz. előtt: “Csak te segíthetsz rajtam…”-de mire folytattam volna, már a szavamba is vágott: “Mit adjak? Pálinkát?”

Na ennyit arról, hogy milyen kollégáim vannak. 😂

“I can’t believe that I felt the way that I did”

Pénteken, egy hosszú hét levezetéseként elmentünk egy pár képet lőni egy olyan helyre, ami a megtestesült Csodaország. Órákig ellettünk volna, de sajnos nem sok időnk volt, így ez a képeken is meglátszik. Mindenesetre nagyon örültem, hogy sikerült ez is, hatalmas élmény volt mindnyájunknak. 🙂

Szombaton pedig a még mindig gyönyörű Rám-szakadék volt a cél. Utána olyasmi várt, amire nem is gondoltam volna… 😉


Mielőtt elindultunk haza, kis kitérővel betértünk a dömösi prépostság romjaihoz, és megnéztük az altemplomot, ami varázslatos. 🙂

Majd fent néhány kép ellövését követően, a lehető legváratlanabb pillanatban kaptam V.-től egy olyan kérdést, amire csak és kizárólag igennel tudtam válaszolni. 🙂

Azt hiszem, van létjogosultsága, hogy “This is the start of something beautiful” 😉