Úristen, péntek! Végre!

Egész kib*szott héten kollegina az idegeinken táncolt, aminek az lett az eredménye, h már olyanokra fogadunk, mint pl. “Ki fogja először lecsapni?” vagy hogy mikor…

Erre én már csak annyit mondtam, h ha senki nem csinálja, nekem kell;és ha nem most, akkor mikor?!

Mindenesetre még él és virul, de a napi 6-7 szál cigiről nekem felment háromnegyed doboznyira a fogyasztásom, csopvez meg lassan rászokik, mert inkább kijön velünk az irodából, minthogy ott maradjon és kapja a jót. 😂

Amúgy az élet szép, az idő jó, madaraznak a csiripek meg füvell a zöld; nekem meg megint túrázhatnékom van, mire V. beközölte, hogy inkább azon gondolkoznék, milyen futórózsa legyen a kerítésre futtatva… (Maratonista, mondjuk) Hm, hát szokni kell a vidéki kertes létet így sok év panel után 😉

Reklámok

“26+ÁFA vagyok, és nekem ez így jó.”

Tegnap az egyik (nem közvetlen) kollegina, aki erős 50-es, panaszkodott, hogy mennyire rossz, hogy ha kimondja az életkorát, nem érzi magát annyinak. Erre született válaszként tőlem a címben szereplő mondat. 😀
Amúgy istencsászár az, aki kitalálta az eukaliptuszbalzsamot-kapok levegőt két nap után. 😀

 

Boldog (?) karácsonyt!

Itt ülök, és várom, hogy V. hívjon a kórházból, ahová lassan egy órája vitte be J.-t. Murphy dolgozik megint… A rák meg egy aljas dolog, értem?!
Csak eszembe jutott, hogy MIÉRT? -Már megint a “miért?”. Lehet agyalni, kéremszépen! 

Alapvetően amúgy a szokásos körök mentek: bejgli, mézeskalács, halászlé, töltött káposzta, “nefőzzannyit-majdmimegsütjük-egyélmégegykicsit-vigyetekmégmitcsinálokennyimaradékkal”. De legalább az ajándékokkal mindenki elégedett volt.

Kattog az agyam, hogy qrva boldognak kéne lennem, mert hát mégis csak nem a macskával “ünneplem a karácsonyt*” (*amit amúgy nem is ünnepelnék, na de ez más téma ugye :D), erre van megint feszültség, morgás, most meg ez a rosszullétes-kórházas rohanás….hát a f*szom, ahogy egy kedves volt kollégám mondaná. Persze ez nem J. ellen szól, ennyi erővel bárkivel történhetett volna bármi (ne legyen senkivel semmi, több stresszt már tényleg nem viselek el), csak hogy megint, és most, és….WÁÁÁÁÁ. Nagyon nem hiányzott, főleg, hogy az orvosok szerint “ááá, már sokkal jobban van!”. Ja. Látjuk.
Azért mindenkinek nagyon olyan karácsonyt, amilyet szeretne/szeretett volna, így utólag is.

Mer’ van, aki gonosz; és van, aki szereti a jó pálinkát és ezt nem is titkolja (ergo alkesznek skatulyázzák a kollégák)

Lélekszakadva rohantam a konyhába, mert a rántott gombámhoz nem rendeltem tartárt (én hülye, reggel még off voltam, mikor L.megkérdezte, mit rendeljen nekem, és lemaradt…), ahol is felkaptam a kezem ügyébe kerülő első, alkalmasnak ítélt dolgot a polcról (történetesen egy presszós csészét), és megálltam Sz. előtt: “Csak te segíthetsz rajtam…”-de mire folytattam volna, már a szavamba is vágott: “Mit adjak? Pálinkát?”

Na ennyit arról, hogy milyen kollégáim vannak. 😂