Van az a pont

ahol már azt mondom, nem éri meg energiát beleölni valamibe.
Na, ez a hét most pont ilyen.

 

(Amúgy boldog születésnapot, Pihe.)

Reklámok

Pedig még csak kedd van

…és pedig tegnap itthon voltam. Vagy pont azért. 😉
(Bár az is megérne egy misét, hogy közvetlen kollégám annyira nem hitte el, hogy tényleg csúsztatok, hogy az utolsó pillanatban kezdett el gőzerővel kapkodni, amikor ráébredt a rideg valóságra. XD) De nem csak én vagyok széthullva; bár ez sem vigasztal, sőt: ettől nekem csak nehezebb. De innen lesz szép nyerni. 😉
Édes kicsi Cs. pedig ma volt utoljára; még jó, hogy elkészült a Kisherceg takarója. Odakészítettem a székére, majd mivel tovább is rohantam, nem tudta azonnal megköszönni, csak amikor később találkoztunk a folyosón. Konkrétan futásból-sikítva ugrott a nyakamba a masszív 70 kilójával, és a hatalmas pocakkal, miközben egy komplett rendezvény 130 fője nézett minket döbbenten, hogy mi a f@sz van. 😀 Az ilyen pillanatokért éri meg éjszakákon át, pihenés helyett is dolgozni egy-egy ajándékkal. 🙂