Januári szembenézés önmagammal és a hibáimmal

Reklámok

Ömlesztett (sajt helyett)

Volt Aggtelek-Háromhegyi Pálos kolostorrom Martonyiban-Edelény, Somlói vár-Devecser-Balatonfüred-Nagyvázsony, majd Füzéri vár-Kassa-Szepesi vár-Lőcse-Bajmóci vár. Aztán már én mondtam, hogy elég volt, és pihenjünk egy kicsit. 😀 De mindegyik felejthetetlen volt és hatalmas élmény. 😉

Szombati képes-tőszavas

Garamszentbenedek, Bajmóc és Sztrecsény. Benézett gyerekprogram, lemerült telefonok és navik, pánikszerű térképvásárlás (mindig ellenőrizd az új autós töltőt indulás előtt!!!). Sok röhögés, még több kilóméter. Éjjeli hazaérkezés, csodaszép emlékek. 🙂 Imádás 😘 ❤

Visegrád-Esztergom, avagy a csigalépcső monnyon le

Tegnap megint sikerült egy elég kimerítő programot végigcsinálni: Visegrád és Esztergom volt porondon.
Reggel még kérdéses volt, hogy elinduljunk-e, mert szakadt az eső, de végül jó döntés volt, hogy nekifutottunk. Mire Visegrádra értünk, bár be volt borulva, de legalább nem esett.

A kilátás még mindig varázslatos, a fellegvár, a palota és a Salamon-torony pedig még mindig gyönyörű. 🙂
És most a fiatalok sem voltak annyira nyűglődősek, mint a múltkor; bár a Salamon toronyba csak a kisebbik csajszi jött velünk, a többiek lent maradtak.

És ha még nem lett volna elég a lépcsőzésből: Esztergomban adtunk a vádliknak és a comboknak:

V. azt mondta, hogy a kilátásért mindig megéri szenvedni – hát itt ez különösképp igaz volt. Viszont a szűk csigalépcsőket még mindig nem vettem fel a kedvenc-listára. 😉

Jövő szombaton pedig PeugeotKával és V.-vel irány kora reggel Bajmóc – csak hogy jó legyen. 😉

Pótlék

Kicsit elmaradoztam, pedig zajlott az élet az utolsó, érdemi bejegyzés óta is. 😉
Kezdődött azzal, hogy ugye kicsit “vár-buzi” vagyok; és Szlovákia tervben volt már egy ideje, de valahogy nem úgy jött össze, hogy nekiinduljak/-junk. Na most ez is megvolt, igaz, hogy csak a somoskői és a füleki lett kipipálva a fiatalok nyűglődése miatt. De ez is szuper volt. 😀
(A bal oldali, fentről a második képen szereplő nógrádszakáli, a „Szent Kereszt felmagasztalása” római katolikus templom  csak becsúszott hazafelé, de annyira megtetszett, hogy muszáj volt megállni, és közelebbről is megnézni.)

A kedvencem pedig ez lett; valahogy perverz vonzódást érzek az ilyen nézőpontú képek iránt:

És ha már belefért az időnkbe, Hollókő felé kerültünk, ahol már a fiatalok is beletörődtek, hogy elmeroggyant vagyok, és jobb, ha nem ellenkeznek, amennyiben vár van a közelben. Úgyhogy egyetlen mukkanás nélkül, ezt már-már élvezettel járták be. 😀
Aztán hazafelé még kihasználva az autópályán lévő dugót, kis kitérővel elkészült ez a kép is:

Megérte megállni; nem? 😉

Aztán jött a következő hétvége, mikor is kénytelen voltam megállapítani, hogy lehet, hogy én menni akarok, de a lábaim nem annyira…

Amennyire élveztem a kilátást, és a friss levegőt, annyira megszenvedtem dohányos tüdőmmel, és túlsúllyal terhelt, amúgy is defektes lábaimmal a Zebegény-Nagymaros túrát, Remetebarlanggal fűszerezve*. Na jó, meg betett a közel 30 fok is. Mindenesetre ezt is megcsináltuk; bár V. azt mondta, innentől kezdve csak “nyuggertúrákat”  szervezhetek, különben mehetek egyedül. 😀

*Kifogtuk az eső utáni, saras-csúszós utat, ami alap meredek volt, és én hülye “Meleg van“-felkiáltással “Jó leszek én túraszandálban is“-döntést hoztam. Életem egyik legnagyobb hibája a Jäger-vedelés** után.
**Fiatalság-bolondság: pár éve x feles Jäger bedöntése után sikerült olyan szinten bekészülnöm tőle, hogy azóta már az illatától felfordul a gyomrom.

A következő állomások a közeljövőre pedig: Visegrád-Esztergom; Holdvilág-árok; Zsámbék-Tata; valamint folytatni a szlovákiai várak alapos, közelebbrőli szemügyrevételét. 🙂 Aztán majd jön a többi, eddig előre még nem tervezett “nyuggertúra”. 😉

Addig pedig: