Sunday avagy a vasárnapok öröme

Nos4a2 S01 kivégezve – láttam már jobbat is.
AHS 4. évadnál járok, annak is a végén, hát eddig az első volt az, ami után kellemetlen perceim voltak, a többin meg sem lepődtem (az emberi kegyetlenségen és érzéketlenségen már nem lepődöm meg)
A tegnapi grillezést elnapoltuk (talán) mára, de V. még meditál rajta, hogy hol süsse meg a bepácolt, hadseregre elegendő mennyiségű húst: kint, vagy inkább a kényelmes kis konyhácskában, ahol nincsenek darazsak-gyíkok-madarak, és szomszéd macskák. (Nem értem a pasikat, de már nem is akarom tovább forszírozni ezt a témát).

Jelentem, a galuska-palacsinta-süti hegyek dacára MÉG MINDIG VAN ITTHON LISZT; ellenben hétfőn vagy kedden vennünk kell WC-papírt. (Tudom, sikeres ember nem lehetek, ha PONT abból fogytunk ki).

Amúgy öröm-béke-boldogság; csak moss kezet, és lazulj el, minnyá’ itt a harmadika! 😉

Mai tanulság

Barackos tarte tatin: never ever.

A recept alapján a tésztája vastag lett, de ez a legkevesebb. Az ajánlott 45 perc sütés helyett másfél órát b@szkódtunk egymással, mert nyers volt a közepe; a végén már 200°C-on toltam neki, és üvöltöttem a sütőajtó előtt ülve, hogy “rohaggyálmegakkorismegsütlek”…szóval soha többet. Kapcsos forma több réteg alufóliába tekerve sem nyújt védelmet a sütő aljába való kifolyás-ráégés ellen-mondjuk én voltam a f@sz, hogy kapcsos formában egyáltalán nekikezdtem, de reménykedtem; meg nem volt másik formám se-énvétkem; hiába.
Amúgy egész vállalható lett, csak hát na.
Maradok a jól bevált kakaós tortalapomnál a különféle töltelékekkel.

::sírvaröhögésmegysütőttakarítani::

InTheOffice Day, és Home Office Napló #day13-14, és egy megelőlegezett 15

Huhh, hol is kezdjem…haladjunk sorban.

Hajnali járattal mentem be, hogy ezzel is csökkentsem a találkozások számát. Volt olyan szakasz, ahol tökegyedüli utas voltam; na azt baromira élveztem. 😀
Csodálatos székesfővárosunkban nem nyüzsögtek annyian, de azért bőven többen, mint kellett volna. A legszebb a cigányasszony volt, aki -miután több másik maszkosnak is beszólt- belemászott az arcomba, hogy “nemlátlakamaszkodtólg*ci”, na azt majdnempofánb*sztam. Amúgy zökkenőmentesen beértem; megcsináltam a megcsinálnivalókat (mint tegnap kiderült, majdnem mindet* XD); majd hazafelé ugyanez: maszk-sapka-kesztyű-utazás; csak cigányasszony nélkül.

HomeOffice Day 13: péntek. Csodálatosan előkészítettem azokat a munkákat, amiket bent egyeztettünk plusz feladatként, rákészültem, majd “lejártamunkaidőm”-felkiáltással fél3 után kicsivel felpattantam, és kirohantam az udvarra, ahonnan estig be sem jöttem a lakásba. Isteni volt. De komolyan. 😀

A hétvége szokásosan telt: film, sorozat, side-job, mert V. a kirándulást offolta. Jobb is volt talán…

HomeOffice Day 14: Kiakasztanak b+: reggel 6-tól gép előtt görnyedek; fél12 után 5 perccel ír L. mailt, hogy akkor ez-meg-ez-meg blabla…és akkor bevillant, hogy ok, de eddig qrvára nem erről volt szó.
Mindenki azt mondta-írta, h “csináljuk így”, meg “úgy csináld, hogy; mert mi is eszerint járunk el”-erre L. leírja, hogy mindenkivel egyeztetés után a szöges ellentéte az eljárásrend.
Először nem tudtam, hogy én vagyok-e a hülye, vagy a rendszer, vagy L. értett esetleg félre valamit; de nem: eddig volt így, most van úgy. És pont.
Eddigi eljárás könnyített volna mindenkinek-ez a mostani nemhogy nehezít, de b+; ennyi erővel bejárhatnék rendesen, mert itthonról azt és úgy nem tudom nemcsak én, de más sem,csak éppen meg van tiltva a bejárás…
Nadeengedjükel.
L. nagykegyesen felajánlotta, hogy pótolja csütörtökön, amikor bemegy aműgy is. Még egy indok, hogy legyen miért belémkötnie. Lesz*rom.

De legalább a heti munkám tegnap leadásra került (a kis deles nüansszal együtt sikerült végül este fél6-ra elkészülni), úgyhogy most lehet kicsit szusszanni. Mert ugye tegnap megint csak ez a lemez ment, hogy “tinemcsináltoksemmitmígénbezzeg”. 😀 Hát most igaza lesz! 😉 Ma legalábbis tuti. 😉

Egyéb:

Rizsfelfújt: Életem elsője, és qrvajó lett.
WC-papír: még mindig van.
Liszt: fogyóban, hála a palacsintasütésnek.
Cukor: még mindig édesítővel iszom a kávét, szóval van.
Csoki: még csütörtökön betáraztam snickersből és sportszeletből. De előbb fog elfogyni, mint utóbb, jelenlegi állapotomat elnézve.

 

Maradj otthon, és moss kezet!

Home Office Napló #day5

A hétvége azzal telt, hogy kipihentük a home office fáradalmait. Kirándultam az udvar hátsó részébe. Olvastam.

A hétfői munkanap gyorsan és eseménytelenül telt. Nincs itthon csoki és fogy a kávé is.
Viszont van WC-papír, és a régészeti feltárások során még csirkemellet is találtam a fagyasztóban.
Egy telefont kellett csak intéznem egész nap, meg jött két mail-irreleváns; úgyhogy kivégeztem a The I-land c. netflixes csodát. Egynek elment.
Kezdek unatkozni. Úgyhogy rákapcsolok a side-jobra kicsit.
Moss kezet, és maradj otthon!

Újabb

Midsommar
Sunset
Beast

Kísértem a sorsom, és darálom a nehezebbnél nehezebb filmeket. Meg Mindhunter-t nézek.
A tegnap kicsit megviselt minden értelemben, de hát mindenkinek a maga keresztje…
Befordulás ellen a legjobb orvosság a Rozetta CAL 🙂 Amúgy is több időt töltök most a sidejob-projekttel, mint bármi mással. Mert hát 2020-ra is vannak tervek, mégpedig elég nagyok. 😉