Már mindent értek! :D

Reklámok

Egy fárasztó, de kellemes nap margójára

Kivagyok attól, hogy üldöznek az olyan szituációk, ahol szembe kell néznem a félelmeimmel. 😀 Baromi fárasztó; mégis utólag mindig nagyon jó érzés. 😉

Ma Pifftivel meglátogattuk PeugeotKát a csodálatisas munkahelyén; betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé -most, hogy minden piszkos részletet tudok, csak röhögök a markomba XD-, aztán közölte a főnökével, hogy ő bizony lelép velünk pár órácskára, úgyis éjszakára menne vissza; tehát kilátóztunk, de szigorúan csak lentről és kívülről (mert épp felújították, hála az égnek), majd Peugeot megállított minket az út szélén, és egy olyan eldugott helyet mutatott meg, amit magunktól észre sem vettünk volna, ha nem tudjuk, hogy azt bizony ott kell keresni. 😉 Voltak nagy-nagy röhögések, láblógatás a magasban -nem a kiltón-, lángosozás, részükről fagyizás, és móka-vidámság-napsütés-ezerfok.
(Megjegyzem, Piffti kocsijában a hátsó ülésen a “hatalmas méreteimmel” is csak úgy fértem el, hogy keresztben ültem/feküdtem, lábaimmal az ülésen, és minden bukkanónál beb*sztam a fejem a plafonba. Szerencsémre csak 15 percet utaztam így, de elég is volt. Hiába “papíron” 2+2 személyes, valójában ez bullshit…Szóval nézzen ki akármennyire is jól, nem kell a cr-z!!! :D)