Ez a végkifejlet engem is meglepett :D

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

Azt hittem, hogy mentes leszek mindenféle Coelho-idézettől, de most ez becsúszott, bocsánat. 😀

Szóval azt eddig is tudtam, hogy valami nem oké úgy, ahogy most van, mert kezdtem magam nemjól érezni; de nem voltam biztos benne, mi az a valami. Pedig Isten lássa lelkem: agyaltam rajta, és forgattam mindenfelé az egész szitut, hátha akkor észreveszem, hol a hiba. De ma, amikor nem is számítottam volna rá, előbújt a szög a zsákból. Úgyhogy a közelmúlt történéseiből tanulva vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem, hogy nem megyek bele sokadszorra is ugyanabba a szakadékba, hanem irányt változtatok. 🙂
Nem tudom, hogy mi ijesztőbb: hogy a sok döntéshozatal miatt már kezdek gyakorlott lenni az ilyen, váratlan helyzetekkel kapcsolatban is; vagy az, hogy egy cseppet sem érzem úgy, hogy most be kéne fordulnom, és egy csendes sarokban kellene sírdogálnom csak azért, mert nem vagyok hajlandó behódolni, hanem kiállok magamért.

Lehet, hogy minden igyekezetem ellenére mégis egy önző g*ci leszek? 😀

Úgyhogy el is döntöttem, hogy mindezt megünneplendő (nem az önző g*ciséget, hanem hogy végre rájöttem, mi zavart és ezt ügyesen-okosan le is kezeltem), Lizivel tartunk egy csajos-fonalas hétvégét, és míg én végre nekiállok Csilla babatakarójának, addig SzőrDramaQueen (az elmúlt hetekben üvöltve nyivákolós, ribancos hiszti van ha nem folyatom a kádban a vizet, mert imádja a tappancsokkal pacsmagolni XD) játszhat a fonalakkal. 😀

Srácok: az élet szép! 🙂

Reklámok