…khm…

“The world moves on, another day, another drama, drama
But not for me, not for me, all I think about is karma
And then the world moves on, but one thing’s for sure
Maybe I got mine, but you’ll all get yours”

Reklámok

hülye

“Hogy van ez? Vannak a rákok, a polipok, meg az osztrigák. Ezek ugye a “tenger gyümölcsei”. De akkor ha ebből indulok ki, a róka, a nyuszi meg a farkas “erdei gyümölcsök”? Ha tonhalat eszek, beTONozok? És ha egy ribanc fingana, akkor az eredmény “kurva gáz”?!”

Újraolvasós lesz…

“Végtére is definíció szerint minden vallás egy nagy metafora: Isten álom, reménykép, nő, gunyoros lélek, apa, város, ház sok szobával, óraműves, aki elhagyta a sivatagban értékes kronométerét, valaki, aki szeret minket – sőt talán minden bizonyítékkal dacolva mégis egy mennyei lény, akinek egyedüli célja az, hogy győzelemre segítse az ön focicsapatát, hadseregét, üzleti vállalkozását vagy házasságát.”

*

“Chapman ment elöl, meztelen lába vörös volt a ropogósra fagyott hótól.

— Nem fázik? – kérdezte Árnyék.

— A feleségem csoktó indián volt – felelte Chapman.

— És megtanította azokra az ősi praktikákra, amik megvédik a hidegtől?

— Francokat. Teljesen hülyének tartott – mondta Chapman. – Mindig azt hajtogatta, hogy „Johnny, hát mér’ nem veszel fel végre egy csizmát?” ”

*

” — Felhők vannak közöttük és közöttünk – mutatott rá a magyarok istene. Szép, fekete bajusza volt, széles karimájú, poros kalapja, a vigyora pedig olyasvalakire emlékeztetett, aki alumíniumpalánkokat, új cserepeket és ereszcsatornákat árul idősebb polgároknak, de a munkadíj átutalása után rögtön továbbáll, akár végzett a munkával, akár nem.”

*

 

“Ezért most itt élek, északon. Messze a fehér ember betegségeitől. A fehér ember útjaitól. A fehér ember tábláitól. A fehér ember sárga Miatáitól. A fehér ember karamelles popcornjától.

— És a fehér ember sörétől is?

Whiskey Jack a dobozra pillantott.

— Ha végre feladjátok és hazamentek, a Budweiser sörfőzdék maradhatnak – mondta.”

/Neil Gaiman: Amerikai istenek/

Löket

Ma olyan balhénk volt két kollégával, ami megadta a végső löketet ahhoz a döntéshez, hogy ha a fene fenét eszik is, a maradék időmre tényleg átcsapok vérg*cibe, mert elkapattam őket a rugalmasságommal meg a jófejségemmel.
Az élet szép.
Másik kolléga meg kiröhögött, amikor azt mondtam, hogy majd ha visszajött az elődöm, gondolják újra át, ki volt a nagyobb g*ci, én vagy ő; mert szent meggyőződése (kollégának), h én ide be vagyok betonozva, és különben is, nem hagyják, hogy elmenjek, mert előd nem akar ebbe a poziba visszajönni, meg amúgy sem 8 órára (8? kacc-kacc…), és különben is én vagyok az, akivel együtt lehet dolgozni, nem ő…
Az év vicce.
Legyen már csütörtök.

Hogy is van? Addig nem tudsz igazán értékelni valamit, amíg a Tiéd; de ha már nem lesz, majd rájössz, mit veszítettél? (önfuttatás lvl9999)

És hogyan is folytatódhatott volna ez a nap, ha nem így… :D

Szokták mondani, hogy “Ha egy üzlet beindul…”-hát itt ma beindult nem csak az üzlet, de minden. 😀
Miután felhívott a kedves lakástulaj, hogy 1) két hónapról egyre módosítaná a felmondási időt; 2) jövő hónaptól “jófejségből” csak egy szentistvánnal emeli a bérleti díjat, ami btw f.u., de mindegy; beszéltem a nagyontájékozott kollégámmal, aki semmi jóval nem kecsegtetett március-ügyben*; majd kibőgtem magam, hogy megint akkor omlik össze minden, amikor már épp helyreállnának a dolgok – megcsörgetett egy kedves ismerős**, hogy lenne egy melója nekem. Igaz, hogy kb. olyan messze áll tőlem a dolog, mint a Makó-Jeruzsálem táv kétszerese minimum, de megnyugtatott, hogy meg tudom csinálni (ha a mostani agybajt tudom kezelni, az gyerekjáték lesz ehhez képest), és különben is, ő fog betanítani.
Úgyhogy jelentem: csütörtökön buksiösszedugás lesz, meg kiokítás, aztán fejest ugrunk a jóba. 😉 Mert ha egyszer az élet beindul… 😉

*A március-ügy, aka. March-project lényege nagyon tömören annyi, hogy HA hosszútávra stabilizálódnak a piszkos anyagiak a következő szerződéssel együtt a jelenlegi helyen, akkor elindul a házkeresés; ha nem, akkor pályát váltok, és úgy indul el a házkeresés. Végül is win-win. 😀

**P.