😭

“Nem találta meg Suhajda Szilárdot a mentőcsapat, a keresést befejezték

A legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat emberfeletti munkája ellenére sem találta meg Suhajda Szilárdot a Mount Everesten. Órákon át kutattak a Hillary-lépcső bővebb területén, ahol a hegymászót utoljára életben látták. A serpák 8750 méter és a 8848 méteres csúcs között többször fel-alá másztak és keresték Szilárd nyomát, mindhiába. Az eltelt időt, időjárási és terepviszonyokat figyelembe véve semmilyen további esélye nincs annak, hogy a hegymászót életben találják, ezért a földi keresést befejezték. Jelenleg a keresésben részt vevő serpák biztonságos visszatérése a hazai háttércsapat prioritása.

A hazai háttércsapat május 25-én kora este értesült róla, hogy egy másik expedíció serpája a reggeli órákban körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcső aljában látta Szilárdot. A serpa korábbról személyesen ismerte Szilárdot, így kétség sem fért hozzá, hogy őt látta. Amikor elhaladtak mellette, életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta. A serpa vezető rendkívül legyengült állapotú kínai kliensét támogatta lefelé a csúcsról ezért semmilyen módon nem tudott segíteni Szilárdnak, aki ráadásul a mászóúttól valamivel távolabb feküdt, ezért nem kapcsolódott a rögzített biztosító kötélhez. Kötélbiztosítás nélkül megközelítése is életveszélyes lett volna.

Az információ birtokában a háttércsapat a helyzetértékelést követően azonnal megkezdte a mentés szervezését, és az esti órákban megállapodott a Szilárd alaptábori hátterét biztosító nepáli ügynökséggel abban, hogy 26-án reggel megkísérelnek helikopterrel felrepülni olyan magasságba, ahonnan láthatják Szilárdot. Ezzel egy időben három serpát elindítanak Szilárdért, akik optimális esetben már május 26-án, a késői órákban felérhetnek hozzá.

A tervek szerint 26-án reggel elindult felfelé a mentésre szervezett három fős serpa csapat, köztük a téli K2-t elsőként megmászó Gelje Sherpa, hogy elérjék Suhajda Szilárdot. A neves olasz hegymászó és helikopter-pilóta, Simone Moro Katmanduból gépével egyenesen a 2-es táborba vitte őket, majd egy felderítő repülésre indult, hogy átvizsgálja a hegy déli oldalát, kizárva annak esélyét, hogy Szilárd közben lezuhant.

A három serpa 26-án nepáli idő szerint délelőtt 10:00 órakor indult el a 6400 méteren lévő 2-es táborból. Rendkívül gyorsan, hét óra alatt elérték a 7950 méteren lévő 4-es tábort. Ez az út egy átlagos mászónak két napra elosztva ennek az időnek a háromszorosa. Itt egy negyedik serpa és egy segítő várta őket sátorban. Egyikük csatlakozni tervezett a keresőkhöz, másikuk feladata a többiek étellel, itallal történő ellátása volt.

Rövid pihenőt követően, a szél csitulása után mindössze két órával felérkezésük után, nepáli idő szerint 19:15-kor a háromfős csapat elindult a Hillary-lépcső irányába, majd a negyedik később indult utánuk. Egész éjjel másztak, a Hillary-lépcsőt már hajnalhasadáskor elérték. A megadott helyen azonban nem találták Suhajda Szilárdot, ezért elkezdték szisztematikusan átkutatni a területet. Először felmásztak egészen a csúcsig, majd vissza a Hillary-lépcsőhöz. A Hillary-lépcső környékét tüzetesen átvizsgálták, minden lehetséges esésvonalat az úttól jobbra és balra, a nepáli és a tibeti oldalon is, ameddig csak le tudtak ereszkedni a rögzített kötelektől.

Ezután a lépcső alatti, Déli-csúcsig (8750 m) vezető szakaszt és annak belátható környékét vizsgálták át, eredménytelenül. Ekkor a háttércsapattal történt egyeztetést követően közösen úgy döntöttek, hogy a keresést berekesztik. Május 28-án még egy utolsó helikopteres repülést végeznek a hegy 2-es tábor feletti oldalának átkutatására.

27 év alatt 16 korábbi sikertelen magyar expedíció után Suhajda Szilárdnak reális célja volt pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók támogatása nélkül elérni Földünk legmagasabb pontját. Az Everest palack nélküli megmászása világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény. Az elmúlt 45 évben – mióta Reinhold Messner és Peter Habeler bebizonyították, hogy a feladat lehetséges és túlélhető – olyan kiváló magyar alpinisták próbálták elérni a csúcsot oxigénpalack nélkül, mint Várkonyi László, Klein Dávid vagy a legendás Erőss Zsolt. A statisztikák szerint a sikeres megmászások kevesebb mint 2%-a történik oxigénpalack nélkül: még kisebb számot jelent azon mászók szűk csoportja, akik serpa asszisztenciát sem vettek igénybe.

Suhajda Szilárd az egyik legeredményesebb magyar expedíciós hegymászó volt. 2014-ben a 8051 méteres Broad Peaket, 2019-ben első és máig egyetlen magyarként a 8611 méteres K2-t, 2022-ben pedig a 8516 méteres Lhocét mászta meg pótlólagos oxigén használata és magashegyi teherhordók segítsége nélkül. A Mount Everesten a nyomkövetője alapján mért 8795 méteres elért magassággal Suhajda Szilárd az, aki a legmagasabbra jutott magyar palack és serpák nélkül.

Kérjük, hogy az elkövetkezendő időszakban tartsák tiszteletben a család magánszféráját, és az expedícióval kapcsolatos mindennemű információért, interjú igénnyel forduljanak az expedíció sajtósához, Pintér Lászlóhoz. “

(Forrás: Suhajda Szilárd FB-oldala)

Érzékenyülj egy kicsit; nyugi, nem fog fájni

Bálint Natália operaénekes cikkét szeretném Veled megosztani, mindenféle kommentár, kiegészítés vagy törlés nélkül; úgy, ahogyan velem is szembejött.

Boldog(abb) Új Évet Mindenkinek! És járj nyitott szemmel a saját érdekedben is. 😉

“A nárcisztikus pszichopatáknak csak maszkjaik vannak, személyiségük nincs. Vagyis ami van, az egy toporzékoló, 3-4 éves, dackorszakos hülyegyerek, amelynek a világában önmaga az origo. Egocentrikusak. A maszkokat ezek a lények mindig a saját érdekeiknek megfelelően váltogatják. A grandiózus nárcisztikus pszichopata (van ún. rejtőzködő, az “szerényen” kegyetlen) számára a hatalom azért elsődleges cél, mert azzal bizonyítja ÖNMAGA számára, hogy ér valamit az élete. Ugyanis amikor gyermekkorában ki kellett volna fejlődnie az egészséges önbecsülésnek és az azzal arányos önértékelésnek, egy tekintélyszemély (jelen esetben az agresszív, bántalmazó, szintén disszociális apa) magatartása ezt megakadályozta. Minden gyermek a szülőből ill. a közeli tekintélyszemélyekből (családtagok, pedagógusok) származtatja önértékelését. Amely gyermeket rendszeresen bántalmaznak, két lehetőséggel rendelkezik, genetikai vulnerábilitás (sebezhetőség, hajlam) függvényében.

1. Bezárja az érzelmeit, és ezzel a további személyiségfejlődés lehetőségét (ez a könnyebb út), rendellenesen fejlődnek az agyában a szinapszisok, hiányosan a tükörsejtes neuoronok. Ennek következtében képtelen lesz az affektív empátiára, vagyis az emberség zálogaként szolgáló együttérzésre. Ezt kompenzálandó kiváló megfigyelő lesz, és eljátssza az együttérzést, megtanulja a reakciókat, magas szintű szociális és kognitív empátiára képes. Vagyis nem érzi, de érti az egyes tettek következményét. Ezért felelős is a tetteiért, és semmiképpen nem szorul sajnálatra!
2. Empata lesz, aki szükségszerűen a pszichopaták áldozata az ismétlési kényszer (S. Freud) és az emberi mágnes jelenség (Ross Rosenberg) okán. – Ezek a narcisztikus személyiségzavarosok csapdájába esnek, mert megvan a közös pont, vagyis a gyerekkori sérülés, de az empata nem adta fel, hogy megfeleljen, ezért újra és újra eljátssza ugyanazt a darabot, csak más szereplőkkel, hogy megoldja a gyerekkori megoldatlanságot. Ezért hagyja magát felnőttként is regrediált (gyermeki) státuszba taszítani egy bántalmazó partner vagy barát, barátnő által. Mindig abban bízva, hogy majd az aktuális disszociális személynél meg fogja tudni oldani azt, amit a kiskori tekintélyszemély a vállára pakolt. (Ez az ismétlési kényszer lényege.)

A narcisztikus pszichopata a céljai elérésének érdekében manipulálja környezetét, ezzel kompenzálva azt a végtelen űrt, ami a lelke helyén van. Képtelen folyamatos forrás nélkül élni. Párkapcsolataiban domináns, vezetőként tekintélyelvű. Egocentrikus. Agyi strukturális deformitás miatt képtelen normálisan gondolkodni, gondolkodása mozaikos, nem érti, mi a gond, nem kapcsolja az egyes tényeket, logikája megfelel saját világának. Párhuzamos világban él, nem érzi tetteinek másokra gyakorolt negatív következményeit, de tudja, látja azokat. Mások szenvedése, kiszolgáltatott volta, félelme hatalmát igazolja számára, ahogyan a pénz is. De ez csak időleges, ezért kell neki folyamatosan ún. narcisztikus üzemanyag (érzelemmel átitatott figyelem, pénz, hatalom). Alapvető egzisztenciális krízise folyamatos. Az egzisztencia szó létezést jelent. Gyerekként leértékelték, megalázták, pszichopata tekintélyszemély forrása volt, ezért nem alakult ki benne az egészséges önszeretet. Önbecsülése nulla, önértékelése éppen ezért grandiózus. Mivel együttérzésre képtelen (nem érez mások felé semmit, csak önmaga felé), az örömszerzés kizárólag befektetés, amivel bizalmat alakít ki az áldozatában. Mindezt olyan mesterien teszi (a már említett kognitív empátia miatt), hogy az áldozatok agymosottakká válnak, és a későbbi bántalmazást sem hajlandók tudomásul venni. Ez lehet egy párkapcsolatban, de akár egész társadalmakban. Az ún. traumakötés, a külső információk manipulálása és az áldozat önértékelésének letörése által kialakul az ún. Stockholm-szindróma (amely a nevét egy 1973-as, stockholmi bankrablásról kapta, ahol a túszok érzelmi kötődést alakítottak ki a fogvatartóikkal szemben). Ennek része a kognitív disszonancia, amelyben az áldozat annyira képtelen az önálló értékítéletre, hogy inkább a nyilvánvaló valóságot utasítja el, mintsem megváltoztassa a hitrendszerét.

A narcisztikus pszichopata azért szigeteli el az áldozatait, azért fest ellenségképet, azért manipulálja a híreket, hogy bizonytalanságot hozzon létre az áldozatokban, akik ezáltal kiszolgáltatottnak és egyedül érzik magukat. Túlélésük zálogának pedig az agresszorhoz való lojalitást látják. Az ilyen ember hatalma a megosztottságban rejlik. Gyermekeit, csaladtagjait is folyamatosan versenyezteti, kialakul az ún. triangulació, vagyis a háromszögesítés: egy gyermeket, családtagot, diktátorok esetében társadalmi csoportot kiválaszt (gyermek esetében ez lesz az ún. aranygyermek vagy trónörökös, társadalmilag “a magyarok, akik ránk szavaztak – a többi nem magyar”), amely a kegyeit élvezi, cserébe azonban feltétlen hűséggel tartozik. Ezek is áldozatok, csak előnyösebb a helyzetük. Szemben velük a “bűnbak” státuszú gyermek vagy csoport bármit tesz, alacsonyabb értékkel rendelkezik. Létrejön az egzisztenciális krízis a leértékelés által, ez az evolúciós pszichológia szempontjából a túlélést jelentő falkából való kitagadást jelenti. (“Nem szavaztál ránk? Nem vagy magyar, nem tartozol közénk, senki vagy, takarodj!”) Hogy ki melyik csoporthoz tartozik, az annak függvénye, milyen mértékben simul a narcisztikus pszichopata rendszerébe, mennyire hajlandó lemondani önálló gondolatairól és igényeiről. Sokan a lojalitás jegyében eszközei, meghosszabbításai lesznek a nárcisztikusnak a többiek bántalmazásában. Az Óz, a csodák csodája című film alapján a pszichológia ezeket “repülő majmok”-nak nevezi. Áldozatok, akik maguk is nárcisztikus viselkedést mutatnak, vagy akár nárcisztikusok is. Fő példák erre a vezető propagandisták, akik elvégzik a piszkos munkát a háló közepén pöffeszkedő pók helyett, aki így megtarthatja felsőbbrendű maszkját, aki sosem agresszív kifelé, nem használ csúnya szavakat. A repülő majmok lehetnek azonban egészen picik, de sokan. Ők a “bázis” aktív részei, akik a társadalom alsóbb szintjein viselnek hadat.

A narcisztikus pszichopaták uralma szükségszerűen véget ér, csak nem mindegy, addig hány élet megy tönkre. Bukásuk a már említett együttérzési fogyatékosságukban rejlik. Nem érzik, mikor olyan fokú az elégedetlenség, hogy az életösztön legyőzi a kognitív disszonanciát, és rákényszerül az áldozat, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, ami annyit jelent, hogy kitör a regrediált, lefokozott státuszból, visszaveszi az önrendelkezését. Viszont ezt csak kényszer hatására teszi meg. A kijózanodáshoz párkapcsolaton belül általában az életveszélyes fizikai bántalmazás, vagy egyértelmű pszichoszomatikus jelzés szükséges, társadalmilag pedig háború és éhezés. Sajnos véráldozat nélkül nincs és nem lehet vége, erre garancia a repülő majmok hada, illetve a manipulált, rettegő, regrediált állapotban, egzisztenciális krízisben, izoláltan, lebutítva reszkető tömegek. Az ilyen társadalmakból azok, akiknek egészséges az önértékelése, menekülnek. Ezáltal a többieknek még kisebb lesz az esélyük a narcisztikus pszichopaták rémuralmának túlélésére. Viszont amíg nincs reális esély arra, hogy egyesek önfeláldozása eredményre vezet, a menekülés nem önzőség, hanem önvédelem.”

Nem saját, de átérzem

Azt olvastam, hogy ma kettős fronthatás van.

Én ebből nem érzékeltem semmit, teljesen átlagos napom volt.

Az elmúlt pár órában szétvertem izomból egy asztalt, végigbőgtem egy horrorfilmet, széttéptem pár régi ruhámat, meztelenül táncoltam norvég metálra a tükör előtt, megettem fél doboz jégkrémet, majd kiálltam az erkélyre filmslágereket énekelni magyarul, valamint az előbb elküldtem a szomszédot a picsába, mert nem állt párhuzamosan a lábtörlője a küszöbbel.

Nagy szerencse, hogy nem vagyok frontérzékeny és hogy nálam minden tök oké.