Terror

“— Reméljük – felelte Crozier kapitány –, hogy amint nyílt vizet találunk, vagy elérjük a torkolatot, rengeteg fóka és rozmár akad az utunkba az úszó jégtáblákon, mielőtt tényleg beáll a tél. És amint ott vagyunk a folyón, időről időre megállhatunk szarvasra, rókára vagy karibura vadászni. Az szinte biztos, hogy halat tudunk majd fogni… Legalábbis az olyan felfedezők, mint George Back és a saját volt vezetőnk, Sir John Franklin élményei alapján.
— Sir John a cipőjét is megette –jegyezte meg Pearson tizedes.
Senki nem utasította rendre a kiéhezett katonát, de senki nem is nevetett vagy reagált, amíg Crozier azt nem mondta rekedtes, de végtelenül komolynak tűnő hangon:
— Valójában ezért hoztam több száz tartalék csizmát magunkkal. Nem csak azért tettem, hogy szárazon tartsák az emberek lábát… mint azt a jó doktor is látta, ez lehetetlen. Hanem hogy legyen nálunk egy kis bőr, amit megehetünk a dél felé vezető utunk utolsó szakaszában.
Goodsir csak bámult.
— Csak egy hordó vizünk lesz, de több száz kincstári csizmánk, amit megehetünk?
— Igen – válaszolta Crozier.
Hirtelen mind a nyolc embert úgy elkapta a nevetés, hogy abba sem tudták hagyni; amikor a többiek megnyugodtak, valaki ismét kacagni kezdett, és mindenki más is csatlakozott hozzá.
— Csitt! – mondta végül Crozier olyan hangon, mint egy iskolaigazgató a diákoknak, de még ő is kuncogott közben.
Azok, akik alig húsz méterre tőlük teljesítettek éppen szolgálatot a táborban, leplezetlen kíváncsisággal bámulták őket sapkájuk alól. Goodsirnek le kellett törölgetnie a könnyeket az arcáról, nehogy ráfagyjanak.”

/Dan Simmons: Terror/

Megdöbbentő könyv az emberi lélek mélységeiről és magasságairól, a kitartásról, a küzdésről és a feladásról, a bajtársiasságról és az árulásról; olvastatja magát.