Boldog (?) karácsonyt!

Itt ülök, és várom, hogy V. hívjon a kórházból, ahová lassan egy órája vitte be J.-t. Murphy dolgozik megint… A rák meg egy aljas dolog, értem?!
Csak eszembe jutott, hogy MIÉRT? -Már megint a “miért?”. Lehet agyalni, kéremszépen! 

Alapvetően amúgy a szokásos körök mentek: bejgli, mézeskalács, halászlé, töltött káposzta, “nefőzzannyit-majdmimegsütjük-egyélmégegykicsit-vigyetekmégmitcsinálokennyimaradékkal”. De legalább az ajándékokkal mindenki elégedett volt.

Kattog az agyam, hogy qrva boldognak kéne lennem, mert hát mégis csak nem a macskával “ünneplem a karácsonyt*” (*amit amúgy nem is ünnepelnék, na de ez más téma ugye :D), erre van megint feszültség, morgás, most meg ez a rosszullétes-kórházas rohanás….hát a f*szom, ahogy egy kedves volt kollégám mondaná. Persze ez nem J. ellen szól, ennyi erővel bárkivel történhetett volna bármi (ne legyen senkivel semmi, több stresszt már tényleg nem viselek el), csak hogy megint, és most, és….WÁÁÁÁÁ. Nagyon nem hiányzott, főleg, hogy az orvosok szerint “ááá, már sokkal jobban van!”. Ja. Látjuk.
Azért mindenkinek nagyon olyan karácsonyt, amilyet szeretne/szeretett volna, így utólag is.

Reklámok

Év végi agyhalál

Kollegina a hűtőben hagyja a mobilját. A kávémba lógatom a teafiltert. Kolléga a belépőkártyájával akar fizetni a sarki kisboltban.

Ránkfér a szabadság…

És akkor a beígért évértékelő :)

Huhh, hát nem volt egyszerű év az idei sem…

Volt benne szép is és csúnya is, mint mindig. Voltak kellemes meglepetések és újabb csalódások, de az élet nem áll meg ugyebár, menni kell tovább.

Voltak nagy röhögések és hatalmas sírások 😥 ; szakítás :/ és rövid ideig tartó hepinessz 🙂 , majd újabb pofáraesés 😮 ; de jó ez így. Ettől is csak több lettem. 😉

Kipipáltam új élményeket, jó könyveket és filmeket, bebetonozódtam a munkahelyemre (ez volt a “kariaji”), megismertem elég sok jó arcot; megelégeltem a “gyökértelenséget” (nem a viselkedésemre gondolok, hanem az életemre), és elhatároztam, hogy a jövő évben meglépem a meglépnivalót, és végre elindulok egy eddig ismeretlen úton, ami rengeteg munkával és lemondással fog járni, de megéri. 😉

Vettem egy nagy levegőt, és kiengedtem a gőzt a csütörtök esti kiborulás után, és megfogadtam, hogy ez sem fogja letörni a lelkesedésem. Ja, és még egy apróság:

Jövőre Veled ugyanitt! 😉

XOXO

-M-

 

kicsit off

Szerintem életem eddigi évei alatt még egyszer sem éreztem magam ennyire kimerültnek, mint ma. Pedig csak a szokásos volt: korai kelés kevés alvás után, rengeteg munka, majd Liza karácsonyi ajándékának hazacipelése, amitől leszakadni éreztem a vállam és a hátam. (Most, miután kiörömködte magát, itt alszik mellettem. És olyan édes, és úgy szeretem, és…holnap tappancslenyomatot kell tőle vennem, mert Doktornénihez megyünk, és készül a meglepetés Nekik is; na meg a én szülinapi ajándékom sincs még meg Lizitől…. 😉 )

Nyúzott vagyok, de elégedetten dőlhetek hátra, hiszen az évet mégis úgy tűnik, hogy hatalmas sikerekkel zártam.* Majdnem teljesen elégedett vagyok, és ez az elmúlt időszakban nem volt túl gyakori, ezért most tényleg nyugodt szívvel veregethetem meg a bal kezemmel a jobb vállam (vagy fordítva).

A. nagyon meglepett, olyan csodás ajándékokat vettünk együtt, hogy…hogy csak na! 😀 Pihe-puha, meleg és kényelmes surranóim lettek, ő pedig (remélem) olyan táskát kapott, amilyet szeretett volna, és a kedvenc írójának az egyik, eddig még hiányzó könyvét is sikerült beszerezni. Úgy örülök! 🙂

Most már csak a “kicsit off” van hátra: relax, hobbi, pihenés. És móka, kacagás, boldogság.

*Megint az “amihez nem ragaszkodsz görcsösen, fix hogy az öledbe hullik a legkisebb erőkifejtés nélkül, amint elengeded”-esete áll fenn; ráadásul ebből azonnal kettő is lett egy napon belül, és mindkettő jelentős mérföldkőnek mondható az éven belül.