Tegnap megint sikerült egy elég kimerítő programot végigcsinálni: Visegrád és Esztergom volt porondon.
Reggel még kérdéses volt, hogy elinduljunk-e, mert szakadt az eső, de végül jó döntés volt, hogy nekifutottunk. Mire Visegrádra értünk, bár be volt borulva, de legalább nem esett.
A kilátás még mindig varázslatos, a fellegvár, a palota és a Salamon-torony pedig még mindig gyönyörű. 🙂
És most a fiatalok sem voltak annyira nyűglődősek, mint a múltkor; bár a Salamon toronyba csak a kisebbik csajszi jött velünk, a többiek lent maradtak.
És ha még nem lett volna elég a lépcsőzésből: Esztergomban adtunk a vádliknak és a comboknak:
V. azt mondta, hogy a kilátásért mindig megéri szenvedni – hát itt ez különösképp igaz volt. Viszont a szűk csigalépcsőket még mindig nem vettem fel a kedvenc-listára. 😉
Jövő szombaton pedig PeugeotKával és V.-vel irány kora reggel Bajmóc – csak hogy jó legyen. 😉
clarity of my soul 