Év végi agyhalál

Kollegina a hűtőben hagyja a mobilját. A kávémba lógatom a teafiltert. Kolléga a belépőkártyájával akar fizetni a sarki kisboltban.

Ránkfér a szabadság…

Reklámok

Mer’ van, aki gonosz; és van, aki szereti a jó pálinkát és ezt nem is titkolja (ergo alkesznek skatulyázzák a kollégák)

Lélekszakadva rohantam a konyhába, mert a rántott gombámhoz nem rendeltem tartárt (én hülye, reggel még off voltam, mikor L.megkérdezte, mit rendeljen nekem, és lemaradt…), ahol is felkaptam a kezem ügyébe kerülő első, alkalmasnak ítélt dolgot a polcról (történetesen egy presszós csészét), és megálltam Sz. előtt: “Csak te segíthetsz rajtam…”-de mire folytattam volna, már a szavamba is vágott: “Mit adjak? Pálinkát?”

Na ennyit arról, hogy milyen kollégáim vannak. 😂

“I couldn’t wait to get away/ From all the things I love to hate”

Már nagyon várom július 24.-ét 🙂

Amúgy pedig nem történik semmi extra. Virágba borult az iroda; megkaptam a papírt az elsősegélynyújtóról*; kicsit megreccsentem; Lizivel Doktornénizünk megint…szóval csak a szokásos.

*Külön sztori lesz, ha egyszer eljutok oda, hogy megírjam…