Home Office Napló #day11

L. ma megint kisírta magát telefonban, hogy szerinte csak ő dolgozik, mi meg nem csinálunk semmit, csak a fizetésünket vesszük fel az itthonülésre.
Amikor felsoroltam neki, ki milyen feladatot kapott pluszban otthonra, kiakadt, hogy de ő akkor is mennyit dolgozik, mi meg akkor így már “szinte semmit” hozzá képest, és megint ő az elnyomott, szegény, sz*rrádolgoztatott kolléga. Hozzáteszem, mindegyikünk pluszfealadata olyan, hogy órákat kell vele molyolni, és körültekintő, rengeteg utánajárást igénylő feladat mind; ami szakmailag is elég sokat követel tőlünk, és végül is  “csak” a jövőbeli munkavégzésünknek lesz az alapja, úgyhogy nem lehet összecsapni.
Bár nem ma, hanem csak holnap megyek be, mert van egy-két olyan munka, amit bentről tudok megcsinálni; előre zsongok, hogy végre kicsit kimozdulhatok – még ha azzal is jár, hogy V. közölte, ha hazaérek, az aznap viselt ruháimat rituálisan el fogja égetni. 😀
Na de: délutáni programként feltörtünk V.-vel 12m2-nyi betont, átrendezzük a fél kertet, és átbeszéltük, mik lesznek a következő lépések.
Szóval most olyan helyeken is izomlázam van, ahol azt sem tudtam, hogy van izmom. 😀

Home Office Napló #day4

Megvolt az első csörténk V.-vel az összezártság miatt-azt hiszem, ideje elkezdenem újra meditálni.
Vasárnapra készülve V. már előre be van feszülve-mindig ez van, ha a büdös kölkök* jönnek. (*Ő hívja így őket, nem én…)
Jóval több időm van a side-job-projekten dolgozni, és szerencsére szinte azonnali eredményekkel futnak az elindított vonalak; úgyhogy legalább ez pozitív.
WC-papír még van, csokiból viszont kifogytam, úgyhogy várhatóak a tüntetések; drasztikus esetben a felkelés-lázadás is.

Moss kezet és maradj otthon!

 

Belakás-megszokás, és egyéb nyalánkságok

Fura és szokatlan, néha máshol keresem a villanykapcsolót, és sötétben még vannak koordinációs problémáim. De majd megszokom. Liza esküszöm, jobban viseli, mint én. 😂

Amúgy meg: nem ülünk sokat a fenekünkön: volt Kisnána, Sirok, Miskolctapolca, Tata, Zsámbék; lesz Boldogkőváralja, Regéc, Sárospatak, Pécs… És szeptemberben még egy szlovákiai kétnapos is tervben van.

Minisorozatban Saints and Strangers, későbbre a Trónok harca az elejétől újra (V. nem is tudom, hogyan tudott eddig így élni 😂) könyvben pedig A csillagösvény hídja. Filmben talán az Escobar volt az utolsó, de elaludtam rajta. Szintén no comment…

De a lényeg: “Aprendí que no se puede dar marcha atrás, que la esencia de la vida es ir hacia adelante. La vida, en realidad, es una calle de sentido único.”

Valami régi vége mindig valami új kezdete ;)

A mai az utolsó esténk a lakásban Lizivel. Hiányozni fog. Hét év… Hát ennyi volt. A holnap valami új kezdete lesz.
Bejött, hogy idén véget vetek a gyökértelenségnek. Bejött, hogy idén új otthonom lesz; ami valószínűleg Az Otthon lesz. Remélem, minden tervem, vágyam és álmom hasonlóan fog valóra válni, mint ez. Hálás vagyok, hogy sikerült idáig elérnem. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam.