Minden csak nézőpont kérdése ;)

“-De hiszen ez szennylé!- öklendezett a kasztíliai, ahogy megcsapta az orrát az iszonyatos bűz.
-Nem szennylé ez uram, hanem szar és húgy.
-Az mindjárt más.”

/ Bán Mór: Hunyadi – A félhold tündöklése/

Reklámok

Agymenés hétvégére, avagy megint olvasok

Husbands chide their wives about “feminine intuition” and don’t take it seriously. If intuition is used by a woman to explain some choice she made or a concern she can’t let go of, men roll their eyes and write it off. We much prefer logic, the grounded, explainable, unemotional thought process that ends in a supportable conclusion. In fact, Americans worship logic, even when it’s wrong, and deny intuition, even when it’s right. Men, of course, have their own version of intuition, not so light and inconsequential, they tell themselves, as that feminine stuff. Theirs is more viscerally named a “ gut feeling,” but it isn’t just a feeling. It is a process more extraordinary and ultimately more logical in the natural order than the most fantastic computer calculation. It is our most complex cognitive process and at the same time the simplest. Intuition connects us to the natural world and to our nature. Freed from the bonds of judgment, married only to perception, it carries us to predictions we will later marvel at. “Somehow I knew,” we will say about the chance meeting we predicted, or about the unexpected phone call from a distant friend, or the unlikely turnaround in someone’s behavior, or about the violence we steered clear of, or, too often, the violence we elected not to steer clear of. “Somehow I knew…” / The gift of fear: survival signals that protect us from violence, Gavin de Becker/

Még mindig sírok :’D

“A terápiában a második legrémesebb dolog a közös váróterem. A szenvedélybeteg szerencsejátékosok ráveszik a szexfüggőket, hogy fogadjanak a passzív agresszívekkel, ki tudja előbb meghánytatni a bulímiásokat.” /Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket/

Sírok :’D

Belenyúltam két, számomra igencsak mókás könyvbe, úgyhogy három napja megint sikítva-vinnyogva-röhögve olvasok, amikor épp nem a Secret Paths Shawl-on/babatakarón/hópelyheken dolgozom, vagy filmet nézek. (Most éppen A lepkegyűjtő volt porondon, meg a Nem félünk a farkastól. Tudom-tudom: no comment-kategória vagyok a flancos ízlésemmel… :D)

“-Tudjátok meg, hogy a világ legjobban őrzött titka az, milyen szar a szex a házasságban.
– Csak a magad nevében beszélj, éééédesem – válaszolta Hannah sértődötten.
– Ugyan, Hannah, ne mondd nekem, hogy a te szexuális életed jó. Az a feleség, aki olyan kényszeresen csicsázza a lakását, mint te, annak NEM lehet jó a szexuális élete. Lehet, hogy a parkettát lefektette Pascal, de téged nem.
 Hannah felhúzta a szemöldökét.
– Mindkettőre van időnk, Jasmine. A házasságban a párok kialakítják a szexuális gyorsírást. Rövid, de annál jobb a szex. Afféle érzéki haiku.
– Na ja. Mint a vonatkozó viccben: „Miért nem pislognak a nők az előjáték alatt?” „Mert nincs rá idejük” – köpte ki a poént Jazz.
-Nagyon sajnállak, Jazz, de engem Pascal igenis boldoggá tesz az ágyban.
-Hát persze. Hasfelmetsző Jack meg szánalomból ölt.
-Naná, hogy boldoggá tesz téged Pascal az ágyban, Hannah – próbáltam oldani az egyre erősödő feszültséget. -Épp elég időt tölt benne. Egész életében csak egyszer kelt föl dél előtt. Még egyetemista korában, amikor egyszer kigyulladt az ágya. Emlékeztek?
 Hannah gyilkos pillantást vetett felém.
-Csak mert nektek csapnivaló a szexuális életetek, ne higgyétek, hogy…
-De kérlek, én nem mondtam, hogy Rorynak meg nekem… – de vissza se vághattam Hannah-nak, Jazz védekezőn fölszegte a fejét.
-Hannah, te azt a hagyományt képviseled, hogy nem látod meg és nem hallod meg a rosszat, és nem is házasodsz össze vele. Cassie legalább őszintén megmondja, milyen uncsi az ágyban.
-Nem is unalmas a szexuális életem – horkantam fel. Arra gondoltam, milyen jó érzés, amikor elégedetten elengedem magam Rory mellett a finom melegben, a hálóingem a derekamra tekeredve, meg a másnapra, amikor fájó ágyékkal, görbe lábbal toporgok a metró mozgólépcsőjén munkába menet… Várjunk csak! – mikor is volt utoljára, hogy ilyen John Wayne-esen közlekedtem?
-Nem akarok most erről beszélni. Fáj a fejem – mondta bosszúsan Hannah.
-Nekem meg mindjárt megfájdul – szólaltam meg.
-Akkor ideje ágyba menni – vonta le keserűen a következtetést Jazz.”

“A gyerekeim az esti menüimet csak ENSZ–vacsorának hívják: Ennél Nincs Szarabb.”

“Az éttermek egyformák: az étlapjukon legalább hatvan szóból áll minden fogás leírása, aztán amikor kihozzák egy salátalevélen, úgy néz ki, mint egy beteg béka, amelyiknek a seggéből kiáll egy szál bazsalikom.”

“-Egy tetovált pasiban az a jó, hogy ha unalmas vele a szex, még mindig van mit olvasni rajta.”

/Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket/

 

“Semmi rosszat nem kívánok neked, csak azt, hogy lássam, amint rád zuhan egy taktikai atombomba.”

“Népszerűbb lettem, mint egy csomag mentolos szájfrissítő a hagymafesztiválon”

“Ha a tudományra hagynám a testem, a tudomány megtámadná a végrendeletet.”

/Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre a férjünket/

 

“…és átkozod a rosszul leélt életedet.”

“— Hogy lehetsz boldog ebben a világban? Lyukas a szíved. Kapu van benned az általad ismert világon túlra. Ahogy nősz, azok a helyek majd hívnak. Sosem felejtheted el őket, nem lesz olyan, hogy a szívedben ne keresnél valamit, amit nem kaphatsz meg, amit igazán el sem tudsz képzelni, aminek a hiánya tönkreteszi az éjszakáidat, a nappalaidat és az életedet, amíg utoljára le nem hunyod a szemed, amíg a szeretteid nem adnak neked mérget és adnak el anatómiai célra, és még akkor is lyukasan halsz meg, jajongsz és átkozod a rosszul leélt életedet.” Neil Gaiman- Óceán az út végén