Minden csak nézőpont kérdése ;)

“-De hiszen ez szennylé!- öklendezett a kasztíliai, ahogy megcsapta az orrát az iszonyatos bűz.
-Nem szennylé ez uram, hanem szar és húgy.
-Az mindjárt más.”

/ Bán Mór: Hunyadi – A félhold tündöklése/

Reklámok

Napi szösszenetek – ez a hét is lezajlott

Kiköltöztettük Polost. (Nem szereti a kicsinyítő képzőt a neve után, úgyhogy tisztelettel megkértem L.-t is, hogy ne becézgesse.) Ugyanis “valakinek” zavarta az auráját. “Valaki” azóta rájött, hogy Polos népes rokonságát hagyta maga után azért még a karnisban megbújva. 😉 Úgyhogy “valaki” most ki akar költözni, és fel akarja gyújtani az irodát. :)*

Bemutatták az új “izgató urat”, ahogy kollegina hívja a “Főnököt”. Épp a bemutatkozásába belelendülve magyaráz szegény srác, és eljut odáig, hogy “…és rengeteg ötletem van, amit szeretnék Veletek megvalósítani, és vannak terveim, álmaim ezzel a hellyel…”-mire ugyanez a kollegina: “Ne aggódj. Majd elmúlik!”

Felestem a lépcsőn. Nem tudtam, hogy ilyet is tudok. Vagyis…eddig nem mondták, hogy nem tudom, úgyhogy megcsináltam.

Felhívtam egy kontaktomat fél9-kor, mert egyeztetnem kellett vele egy rendelésről. A hangjából ítélve én ébresztettem, de azért kedélyesen elbeszélgettünk a melóról. Majd az elköszönésnél megkérdezte, hogy lehet-e őszinte. Mondtam, hogy el is várom tőle, amíg velem kell együtt dolgoznia. “Igaz, hogy a qrva csörgésre ébredtem, és most utálom a csengőhangomat…de jó volt utána a te hangodat hallani.” Made my day! 😉

Gyűlnek az aranyköpetek. A No.1. most K.-tól a “szét vagyok hullva, mint egy zacskó konfetti”, és Zs.-től a “disznó míting, avagy a züllést megnyitom”.

Feldobták, hogy előadhatnánk valamit a céges karácsonyi bulin, a vacsora előtt. Javasoltam, hogy énekeljünk duettet Zs-vel. Mert akkor tuti, hogy az összes kaja kettőnknek marad…

Végignéztem a kamerafelvételt a rendészeten, amint az egyik kedves delikvensünk nemszomjasan hason csúszik le a lépcsőn. Direktbe’, mer’ az mekkora poén. (Megj.: utólag derült ki, hogy nem esett/lökték, hanem bevallotta, hogy viccesnek találta abban az állapotban, hogy ezt megtegye.) Majd elalszik a lépcső aljában. Mer’ neki úgy volt jó akkor és ott.
Én mondjuk az egész szituban nagyobbat derültem a rendészünk reakcióján, amint gyanútlanul kinyitotta az ajtót, és realizálta a negédesen ott hortyogó  ‘Zembert…
M. rulez! 😉

Hadirokkantultam, kivágtam egy apró darabot a jobb mutatóujjamból. Nemhiába: aki tud, az tud. 😉

És kaptam két csodálatos embertől két csodálatos ajándékot. Csini nyakláncban alkothatom a körmeimet tartósra. Azt hiszem, nekem most a legjobb. 😉

*”Valaki”=L.