Év végi agyhalál

Kollegina a hűtőben hagyja a mobilját. A kávémba lógatom a teafiltert. Kolléga a belépőkártyájával akar fizetni a sarki kisboltban.

Ránkfér a szabadság…

Reklámok

“Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

“Fighting with myself/Me and no one else”

Az a baj az élettel, hogy hiányzik belőle a háttérzene. A mai napnál például többször is hiányoltam LP-Fighting with myself-jét, mert megint kísértettem a Sorsot, és ki-/felmerészkedtem olyan helyekre, ahová a tériszonyom miatt eddig eszembe sem jutott volna. Na jó, azért nem mindig volt őszinte a mosolyom, mert volt egy-két pillanat, amikor meginogtam bátorságilag; de büszke vagyok magamra. 😀

A túraútvonal: Lajos-forrás; Csepel-forrás; Vasas-szakadék; Kőhegyi menedékház; Petőfi pihenő; János-forrás; majd végül kis eltévedés után vissza a Lajos-forráshoz. Összesen 11,19 km, potom 5 óra nagyon laza, többször megállós-pihenős-evős/ivós/cigizős-pisilős szünettel. Megéri, ha arra jársz. 🙂
A társaság: megint az az epic banda, akikkel amúgy is 😀 Tobozos kép alap volt. 😉
A menedékházi sör: tökéletesen hideg volt, örök hála érte 😉
A lábaim: leszakadnak (nyomorult talpbetét kimaradt; ez van, ha utolsó utáni pillanatban szólnak, hogy túra van másnap reggel, te meg még az állatorvosnál ülsz a macskával este hétkor :D), de megérte, bemelegítő túrának tökéletes volt. 😉

Pedig még csak kedd van

…és pedig tegnap itthon voltam. Vagy pont azért. 😉
(Bár az is megérne egy misét, hogy közvetlen kollégám annyira nem hitte el, hogy tényleg csúsztatok, hogy az utolsó pillanatban kezdett el gőzerővel kapkodni, amikor ráébredt a rideg valóságra. XD) De nem csak én vagyok széthullva; bár ez sem vigasztal, sőt: ettől nekem csak nehezebb. De innen lesz szép nyerni. 😉
Édes kicsi Cs. pedig ma volt utoljára; még jó, hogy elkészült a Kisherceg takarója. Odakészítettem a székére, majd mivel tovább is rohantam, nem tudta azonnal megköszönni, csak amikor később találkoztunk a folyosón. Konkrétan futásból-sikítva ugrott a nyakamba a masszív 70 kilójával, és a hatalmas pocakkal, miközben egy komplett rendezvény 130 fője nézett minket döbbenten, hogy mi a f@sz van. 😀 Az ilyen pillanatokért éri meg éjszakákon át, pihenés helyett is dolgozni egy-egy ajándékkal. 🙂

 

Fáradt és…

Nagyon rossz napom volt ma; úgy éreztem, minden összejött. És délután még rátettek egy lapáttal. Az emberi bunkóság határtalan. Talán ennek köszönhető, hogy eluralkodott rajtam a rosszkedv.
Hallgattam a tegnapi Bach-ot, gondolván, hogy majd jobb kedvem lesz tőle, de az ellenkező hatást értem el ezzel is. Viszont azt hiszem, az elmúlt két hónap minden nyűgje, magánya, fájdalma és rossz érzése jött ki belőlem azalatt a 8 perc alatt.
De fel kell állni és mosolyogva továbbmenni, hiszen az élet nem áll meg csak azért, mert vannak néhányan, akik bal lábbal keltek fel, és a sárba próbálják tiporni mások önbecsülését.
És itt van nekem Liza, aki számít rám.
Ha másért nem is, érte megéri.