Belakás-megszokás, és egyéb nyalánkságok

Fura és szokatlan, néha máshol keresem a villanykapcsolót, és sötétben még vannak koordinációs problémáim. De majd megszokom. Liza esküszöm, jobban viseli, mint én. 😂

Amúgy meg: nem ülünk sokat a fenekünkön: volt Kisnána, Sirok, Miskolctapolca, Tata, Zsámbék; lesz Boldogkőváralja, Regéc, Sárospatak, Pécs… És szeptemberben még egy szlovákiai kétnapos is tervben van.

Minisorozatban Saints and Strangers, későbbre a Trónok harca az elejétől újra (V. nem is tudom, hogyan tudott eddig így élni 😂) könyvben pedig A csillagösvény hídja. Filmben talán az Escobar volt az utolsó, de elaludtam rajta. Szintén no comment…

De a lényeg: “Aprendí que no se puede dar marcha atrás, que la esencia de la vida es ir hacia adelante. La vida, en realidad, es una calle de sentido único.”

Valami régi vége mindig valami új kezdete ;)

A mai az utolsó esténk a lakásban Lizivel. Hiányozni fog. Hét év… Hát ennyi volt. A holnap valami új kezdete lesz.
Bejött, hogy idén véget vetek a gyökértelenségnek. Bejött, hogy idén új otthonom lesz; ami valószínűleg Az Otthon lesz. Remélem, minden tervem, vágyam és álmom hasonlóan fog valóra válni, mint ez. Hálás vagyok, hogy sikerült idáig elérnem. Hálás vagyok mindenért, amit kaptam.